A vércukormérőket működési elvük alapján két típusba sorolhatjuk: fotoelektromos és elektróda{0}}alapú. A fotoelektromos vércukormérők a CD-lejátszókhoz hasonlóan fotoelektromos érzékelővel rendelkeznek. Előnyük az alacsonyabb ár, de hátrányuk, hogy az érzékelő levegőnek van kitéve, így szennyeződésre érzékeny és befolyásolja a vizsgálati eredményeket. A hibatartomány hozzávetőlegesen ±0,8, élettartamuk viszonylag rövid, általában legfeljebb két évig pontos. Két év elteltével javasolt, hogy a fotoelektromos mérőműszereket használó betegek a szervizközpontban kalibrálják azokat. A kórházakban jellemzően képviselők végzik a rendszeres karbantartást, míg az otthoni vércukormérők fotoelektromos érzékelők karbantartását igénylik hivatalos szervizközpontokban.
Az elektróda{0}}alapú vércukormérők tudományosabb vizsgálati elvvel rendelkeznek. Az elektróda nyílása belső, megakadályozza a szennyeződést. A hibatartomány általában ±0,5 körül van. Nagy pontosságúak, normál használat mellett nem igényelnek kalibrálást, és hosszú élettartammal rendelkeznek.
A vércukormérők kétféle vérvételi módszerrel is kaphatók: kenet-alapú és szívás-alapú. A kenet-alapú gépek általában nagyobb vérmintát igényelnek, ami nagyobb kényelmetlenséget okoz a betegnek. A túlzott vérminta befolyásolhatja a vizsgálati eredményeket, míg az elégtelen vér a teszt sikertelenségéhez és a tesztcsíkok elvesztéséhez vezethet. Ezek többnyire fotoelektromos típusú mérők. Az ujj-szúrást igénylő vércukormérők szabályozzák a vérminta mennyiségét, így kiküszöbölve az elégtelen vérmennyiség miatt pontatlan eredményeket. Könnyen használhatóak; egyszerűen csepegtessen egy csepp vért a tesztcsíkra.
Jelenleg a legtöbb vércukormérőt ujj{0}}szúrásra tervezték, és ehhez vérvételre van szükség. Bár léteznek ujj-szúrás--mentes vércukormérők a gyakori mérésre szoruló betegek számára, ezek nagyon drágák. Az ujjal{5}}szúrt mintavétel okozta kellemetlenségek enyhítésére két új, kar{6}}alapú vércukormérőt vezettünk be.
