A fő ok, amiért a hazai vércukormérő-márkák csak az importált márkák árának körülbelül feléért árulják tesztcsíkjaikat, a lényegesen alacsonyabb értékesítési mennyiségük. Továbbá az a tény, hogy szinte minden egészségügyi intézmény import márkákat használ, jelentős szakadékot jelez a hazai és az import termékek között.
Noha nem nehéz egy vagy két adag tesztcsíkkal kiváló stabilitást és pontosságot elérni, az állandó stabilitás és pontosság biztosítása minden tételnél kihívást jelent. Még a nagy nemzetközi gyártók is küzdenek azért, hogy minden alkalommal garantálják a tökéletes pontosságot. Például a Johnson & Johnson több tétel tesztcsíkot hívott vissza világszerte 2005-ben kódolási hibák miatt. Ez a technológiai különbség abban rejlik, hogy a nagy nemzetközi gyártók általában 5%-on belül tudják szabályozni a stabilitást és 95% feletti pontosságot, míg a kisebb gyártók és a hazai termékek gyakran elmaradnak ezektől a szintektől.
Röviden, a gyors vércukorszint-ellenőrző rendszerek alapvető technológiája meglehetősen összetett. A gyártók közötti technológiai különbségek csak annak tudhatók be, hogy ki érti jobban a technológiát. Egyetlen gyártó sem rendelkezik abszolút ellenőrzéssel az összes alapvető technológia felett. Mindenki folyamatosan kutat. A 2005-ös Johnson & Johnson kalibrációs incidens és a Roche FDA 2007-es egyesült államokbeli incidense egyaránt azt szemlélteti, hogy még a vezető nemzetközi vállalatok sem rendelkeznek abszolút ellenőrzéssel a gyors vércukormérés technológiája felett. Ha ez a helyzet ezeknél a nagy gyártóknál, akkor a kisebb gyártók helyzete elképzelhető.
