Kémiai kolorimetriás módszer
Alapelv: A korai vércukormérők a glükóz-oxidáz kolorimetriás módszert alkalmazták. A tesztcsík reagál a vérrel, megváltoztatja a színét. Egy beállított idő elteltével a vércseppet letörlik, és a mintát visszahelyezik a mérőműszerbe, hogy megmérjék a kromatogramot és megkapják a vércukorértéket.
Előnyök: Gyorsabb, mint a biokémiai analizátorok, kevesebb vért igényel.
Glükóz-oxidáz elektród mérési módszer
Alapelv: A vércukorszint mérése a vérben lévő glükóz és a tesztcsíkban lévő glükóz-oxidáz közötti reakció által generált áram mérésével történik. A piacon kapható legtöbb általános modell a glükóz-oxidáz mérési módszert használja.
Előnyök: Gyorsabb, mint a biokémiai analizátorok és kémiai módszerek (30 másodpercen belül), kevesebb vért igényel (kevesebb, mint 5 mikroliter).
Glükóz-dehidrogenáz elektród mérési módszer (FAD)
Alapelv: A vércukorszint mérése a vérben lévő glükóz és a tesztcsíkban lévő glükóz-dehidrogenáz közötti reakció által generált áram mérésével történik.
Előnyök: Az oxidáz előnyei mellett glükózspecifikus, oxigén nem befolyásolja, könnyen tárolható, felbontás után a lejárati dátumig használható.
PQQ (Glucos dehydrogenase) elektród mérési módszer
Alapelv: A vércukorszintet a vérben lévő glükóz és a tesztcsíkon lévő glükóz-dehidrogenáz közötti reakció által generált áram méri. A fő típusok közé tartozik a Roche Superior, a Lisutan és az Omron 215.
Előnyök: Az oxidázok előnyei mellett kiküszöböli azt a hátrányt, hogy az oxidázokat a levegő alacsony hidrogéntartalma miatt nehéz tartósítani. Felbontás után általában a lejárati dátumig használható fel.
